A kollázs a vizuális oktatás "árva gyermeke". Sem anyaga, sem tárgya a tanárképzésnek és továbbképzésnek, az általános- és a középiskolák tananyagából is kiszorult. Az óvodai játékos tépés - ragasztásnak nincs folytatása. Pedig készítése fejleszti a vizuomotorikus készséget, a kreativitást, az esztétikai érzéket, és gazdaságos, szinte teljesen anyag- és eszközigénytelen, szórakoztató foglalatosság a gyerekeknek. Ugyanakkor jelentős helye van a hivatásos képzőművészet 20. századi irányzataiban, és előremutat a 21. századra is.

A kollázs (= ragasztás) inkább fantáziát ötletességet, belelátó képességet ígényel. Papíralapra különböző papírok, újságfotók, felíratok,színes tapéták kivágásával, ragasztásával, esetleges átfestésével készül.

Michelangelót egyszer a pápa úgy kerestette katonáival: "fogjatok el mindenkit, aki külsőre gyanús, és rajzoltassatok vele egy kockát. Aki ezt könnyen teljesíti, csak Michelangelo lehet."

 

 

Kockát, és főleg bonyolultabb tárgyakat valóban nem tud mindenki pontosan lerajzolni. Nem is várható, hiszen a speciális művészi tehetség csak kevesek adottsága. De általános alkotóképesség, generativitás, és vizuomotorikus adottság valamilyen fokon mindenkiben van. Ez egyrészt elég a kollázs készítéshez, másrészt visszahat a generatív alkotóképesség emelésére.

 

 

 

Már kisgyerekek is szívesen csinálnak kollázst.

(Baranyai Zoltánné tanítványa)

 

 

 

 

Gomb, gyufaszál, szalagcsík felhasználásával 9-10-éves gyerek munkája.

 

 

 

 

 

Ragasztott papir.